|
Névelő (a, az, egy) nem maradhat az első címsor végén! (Erre csak egészen kivételes esetben kerülhet sor, vagyis ha mindkét sor faltól falig ér, és a névelő levitele háromsorossá tenné a címet; ilyenkor is előbb meg kell próbálkozni az átfogalmazással.)
Általában (bár ez ritka eset) nem illik egy-két betűs szót a címsor végén hagyni.
Lehetőség szerint (bár ezt viszonylag gyakran nehéz megoldani) egy sorban kell tartani a neveket és a nyelvtani szerkezeteket, szintagmákat; ez leginkább jelzőre és jelzett szóra (a kereszt- és vezetéknév is jelző-alaptag viszonyban van egyébként) igaz. Ide tartoznak a többtagú számok és a szám-mértékegység párok is. Kerülendők tehát az ilyen törések:
*Tökömböki
*a fesztiválon piros
*a terv nem tartható hosszú
*a bevétel meghaladta a 10
*a bevétel meghaladta a 10 000
*a növekedés elérte a 12
*az új villamos 210
Hasonlóan rosszul hat a határozó leválasztása az igéről (már persze, ha egymás mellett vannak: *a gazdaság gyorsan <br />növekedik); de még az egymás után következő ige és tárgy (*a Milan behozta <br />hátrányát) se az igazi két sorban.
(Alany és állítmány törése – a Milan <br />behozta hátrányát – viszont a természetes főhatáron (téma-réma, topik-komment határon) tagolja a mondatot, tehát rendben van, sőt ad egy bizonyos felcím-cím szerű tagolást a is.)
A címek tagolásánál fontos észben tartani, hogy a jó tagolás többnyire nem oda esik, ahol a cím eléri a rendelkezésünkre álló sorhosszt. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell tudatosítani.
1. Sokan azt hiszik, hogy az első címsornak kell hosszabbnak lennie; ez nem igaz!
2. Ha csak egy kb. másfél soros címet tudunk előállítani (nincs mód vagy idő egysorosra húzni vagy kétsorosra bővíteni), akkor a kb. 2/3 + 2/3
sor jobb megodás, mint az 1 + 1/2. (Más szóval nem jó, ha a két címsor hossza nagyon különböző).
Rossz:
*Lezuhant egy munkás a dunaújvárosi
*Lezuhant egy munkás a
Jó:
Címügyek: Idézőjel a címben
|