|
Címben idézőjel csak egészen kivételes esetben lehet.
Nem kell idézőjel az idézőmondat-idézet típusú kettőspontos címekbe (ellentétben a cikkszöveggel, ott ilyenkor az idézőjel kötelező). Tehát csak a Gyurcsány: Nem mondok le megoldás a jó, a *Gyurcsány: „Nem mondok le” – pláne: Gyurcsány: ’Nem mondok le’ – tilos.
Nem kell idézőjel akkor sem, ha a címmondat nyilvánvalóan idézet, pl. első személyű igét tartalmaz – Nem mondok le –, vagy közismerten idézet: Akasszátok föl a királyokat vagy Mi az, hogy! Nagyon is!
Sőt akkor sincs idézőjel, ha csak közvetetten derül ki, hogy idézettel állunk szemben (pl. az ajánló jelzi, hogy a cikk interjú, beszámoló egy satótájékoztatóról, közlemény stb.).
Ha nem világos, hogy a címmondat idézet, a címet egyértelmű közleménnyé – „Blalbabla” helyett XY azt mondta, hogy blablabla – vagy kettőspontos címmé – XY: Blalbabla – kell alakítani.
Tilos „poénjelölő” idézőjelet – *„Csontos” sajátos véleménye a sírrablásról – használni. Ha nem bízunk benne, hogy az olvasók többsége „érted, ugye, höhö” nélkül is érti a poént, a poént ki kell vágni a szemétbe.
Jobb híján elmennek az ilyenféle címen belüli idézőjelek: Orbán az „emberek” kilátástalan jövőjéről.
Címügyek: Kétsoros címek
|