Rosszul tudott szavak

 
Elfelejtünk szavakat, másokra rálelünk, olykor túlságosan is, s lesznek divatosakká. A kérészéletű divatszók, így szerepelne az újságban. A politikusok például évek óta ragaszkodnak a markánshoz, markáns véleménykülönbség, ez azt jelenti, hogy egyikőjüknek sincs véleménye, és ezt markánsan a tudomásunkra hozzák. A másik a mentén. De nem hogy a Maros mentén, vagy hogy folt esett a nyuszttal bélelt mentén, ami mégis valami megbízható, ha nem is polgári, de konzervatív ügylet, hanem nemde az „ilyen-olyan értékek mentén”.

Tulajdonképpen anyánk nyelve iránti tiszteletből nem volna szabad ilyen pártokra szavazni. Azt már nem is említem, hogy egy párt, aki. Markáns, mentén, aki – erős szűrő. Ha még az alkalmasintot is hozzáveszem, márpedig hozzáveszem – hogy ti. az nem azt jelenti, alkalomadtán, hanem hogy vélhetőleg, valószínűleg –, akkor csak állnánk itten pártok nélkül, ami nem volna érdekünk, szügyig mélabúban. Minthogy e jelenség pártfüggetlen, lehetséges, hogy ez volna ama annyit hiányolt demokratikus minimum? ez az az aranyfonál, mely összeköti pártjainkat?.

Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből

 
„Hiába írja az újság valamely országgyűlési képviselőről, hogy »parlamenter« (helyesen a. m. »katonai békeküldött«, pl. Steinmetz kapitány), ez vulgáris tévedés, ha elterjedt is. Ha valaki ma a »vékonypénzű« szót (helyesen a. m. »sovány") »szegény« értelemben használja, a »boldogabbik fele« kifejezést (helyesen a. m. »a feneke«) abban az értelemben, hogy »szerencsés régió« (vö. több lapban: »Európa boldogabbik fele«...), vagy a »tempós« jelzőt (helyesen a. m. »lassú«, »kimért«) »gyors«, »lendületes« értelemben használja, aki »erózió« helyett »erodációt« mond stb. stb., az nem téved, hanem műveletlen vagy közönséges.

Külön problémát jelent manapság a rosszul ismert idegen nyelvekből való hebehurgya tükörfordítás, amely pl. a számítógépes nyelvet leiterjakabok gyűjteményévé változtatja (»elment« a to save-ből: a. m. »megtakarít«, »eltesz«, »elrak«, »megspórol«, »bespájzol« - a »megment« jelentés másodlagos, és nem erre az esetre vonatkozik természetesen). Így írhatja a Magyar Hírlap, hogy 450 mérnök bevonult egy afganisztáni városkába (engineer a. m. »utász«). Ha ezt németből fordítják, alighanem 450 úttörőről írnak (Pionier németül a. m. »utász-hidász«). A hate speech magyarországi sorsa persze evvel is összefügg.

De aki a »gyűlöletbeszéd« terminust »gorombaság«, »éles bírálat« értelemben használja, az nem (vagy nem pusztán) műveletlen, hanem téved (is).”

Tamás Gáspár Miklós: Gerő András téved, És, 48. évf. 37. sz.

 
Abszolút(e), effektív(e), fakultatív(e), konkrét(e), negatív(e), objektív(e), operatív(e), pozitív(e), relatív(e)

A jelszót effektív ellopni képes oldalt az eredeti ebayes változat tökéletes másaként igyekeztek létrehozni az ismeretlen elkövetők.

A relatív alacsony súly és a tökéletesen beállított futómű együttesének köszönhetően a motor könnyen kezelhető, abszolút nem kellett birkóznom vele.

A felsorolt -ív végű latin szavak melléknevek, határozóként csak az -e adverbiumképzős változatuk áll meg:

A jelszót effektíve (valóban) ellopni képes oldalt...
A relatíve (viszonylag) kicsi súly...
abszolúte (egyáltalán) nem kellett birkóznom vele.

Persze ezek a szavak többnyire tökéletesen helyettesíthetők magyar szavakkal, és akkor a szerző sem égeti magát.